66 ezer zsidó élt Belgiumban
A holokauszt előestéjén mintegy 66 ezer zsidó élt Belgiumban, legtöbbjük az első világháború után Kelet-Európából bevándoroltak közül került ki. ײsszesen csak, megközelítőleg 10%-uknak volt belga állampolgársága. A németek 1940. május 10-én vonultak be Belgiumba, és 18 nap múlva a belga hadsereg megadta magát. A király Belgiumban maradt, és hajlott a németekkel való kollaborálásra, de a kormány emigrált Londonba, ahol mindvégig egyértelmű álláspontot foglalt a Szövetségesek mellett.
A németeknek nem voltak pontos elképzeléseik Belgiummal kapcsolatban a megszállás után. Mivel a nácik szerint Belgium nem volt német terület, nem is igyekeztek azt a Harmadik Birodalomba bekebelezni. Hitlernek nem voltak határozott tervei Belgiumot illetően, az elképzelései alapján Európában, a háború után létrejövő „új rend”-ben. A pontos tervek hiánya jelentős hatással volt az ottani hatóságok viselkedésére. A megszállás után katonai hatóságot hoztak létre Belgiumban, ami kevésbé volt kegyetlen, mint a más országokban(pl. Hollandiában) működő német civil hatóságok, amelyeket az SS embereivel működtettek. A német hatalom és a többi német hatósági intézmény közötti kapcsolat nagyon összetett volt. Főleg az SS-ről van szó, amelynek mély ideológiai meggyőződése volt és nem hajlott a kompromisszumokra.
1940 májusában, a megszállás után a németek megkezdték zsidóellenes politikájukat, mint ahogy azt tették a többi elfoglalt területen is. Május 31-én két parancsot adtak ki, az egyik hogy kötelező megjelölni minden zsidó üzletet és céget, a másik hogy hivatalos bejelentést kell tenniük vagyonukról és tulajdonaikról. Korlátozták azt az összeget, amit a zsidók havonta kivehettek bankszámláikról, a saját megtakarított pénzükből.
A hatalmi szervek megkezdték a zsidó gyárak árjásítását, valamint követelték a zsidók eltávolítását minden gyár és üzem vezető posztjaiból. Augusztus 29-én korlátozták a zsidók mozgásszabadságát. A négy nagyvárosban volt csak szabad lakniuk, és kijárási tilalmat róttak ki rájuk este 8 és reggel 7 óra között. A későbbiekben zsidó gyerekeket kizárták az iskolákból, valamint tilos lett a zsidóknak elhagyniuk az országot. Egy 1942. márciusi rendelet lehetővé tette kényszermunkák kivetését zsidókra.
Claire Prowizur-Szyper igy beszél a zsidóellenes rendeletekről:
„…-minden zsidónak meg kellett jelennie a városházán, hogy útleveleikbe személyes dokumentumaikra rányomják a „zsidó” bélyeget.
minden zsidó, a legfiatalabbak is sárga csillagot köteles viselni ruhája bal felső részén.
Kijárási tilalom van a zsidók számára esténként 8 órától.
Pár nappal a rendeletek megjelenése után Liberman úr, munkaadóm, az irodájába hivatott és hellyel kínált. (…) Arca komor volt. Aggódónak és nyugtalannak tűnt.
– ‘Prowizur kisasszony, ez a kezdet. Olvassa.’
ֱtnyújtott egy dokumentumot, amelyen a helyi német hatóságok pecsétje volt. Ez állt rajta:
’Minden munkaadónak azonnali hatállyal és mindenfajta végkielégítés nélkül el kell bocsátania minden, zsidó származású dolgozóját.’
Egy másodpercen belül elsötétült szemem előtt a világ .Folytattam az olvasást:
’Az egyedüli zsidók, akik folytathatják munkájukat, azok a munkaadók, a bolt-, üzem-, vagy gyártulajdonosok, aki nem tartja be eme rendeletet, bíróság elé fog állni.’
Liberman úr az asztalra könyökölt, fejét tenyerébe támasztotta és rám nézett. ֹn meg ránéztem. Nem is próbált megbirkózni a helyzettel. Tudta, hogy holnap ő következik soron. A megszálló hatalom csak az első kártyáját játszotta ki egyelőre. Libermannak nem volt mit mondania. Már minden elhangzott.
Ennek ellenére csak beszélt és beszélt. Elmondta, hogy egyévi fizetésemet fogja nekem végkielégítésként nyújtani, és hogy nem könnyű szívvel kéri tőlem hogy másnaptól ne jöjjek dolgozni.” [2]
Az első időkben a belgák teljes apátiával fogadták a zsidóellenes törvényeket. Az 1942-es rendelet azonban, amely a sárga csillag viselésére kötelezte a zsidókat, széleskörű ellenkezést váltott ki az országban, ahogyan azt Paul Delandsheere és Alphonse Ooms következő naplórészletéből is láthatjuk:
July 10th, 1942
“Több zsidót látni az utcákon, mint ahogyan gondoltuk. Egyikük sem próbálja meg elrejteni a csillagot. Hamarosan rájöttek, hogy az identitásuk kötelező és nyilvános felfedése, nem vált ki az emberekből sem megvetést, sem ellenséges érzéseket. Sőt ellenkezőleg, ez az emberekből együttérzést váltott ki feléjük, amikor látták, hogy a zsidók sorsa még az övéknél is rosszabb. Ezzel mindennap szembesülünk.” [3]
Nincs kétség afelől, hogy ez a naplórészlet empátiát mutat a zsidók felé. Meg kell azonban jegyezni, hogy ebben a naplóban, amit 1940-ben kezdtek írni, semmiféle említés nincs a zsidókról egészen addig a napig, amíg azokat a sárga csillag viselésére nem kötelezték. ֱltalában véve azt kell mondani, hogy Belgium lakosai támogatták a németekkel szembeni ellenállást, és a zsidók bujtatását. Meg kell azonban említeni azt is, hogy főképp a szélsőjobboldali szervezetek és a belga hatóságok részéről volt kollaborálás a németekkel. Mivel a Belgiumban lévő német katonai hatalom engedékenyebb volt, mint más helyeken, a zsidók megsegítése könnyebb volt és kevesebb veszéllyel járt.
A belga zsidók helyzete a német megszállás alatt
Az 1941 nyarán lejátszódott árjásítási folyamat a zsidók gazdasági helyzetének összeomlásához vezetett. Brüsszelben és Antwerpenben sok segélyszervezet alakult és a nagy nehézségek ellenére sikerült nekik a belga zsidókat viszonylagosan normális anyagi helyzetben tartaniuk. A zsidó oktatási intézmények és az ifjúsági mozgalmak is folytatták működésüket, legalábbis a deportálásokig. Már említettük, hogy a belga zsidóság legnagyobb része kelet-európai bevándorló volt, mindenféle állampolgári jogok nélkül. j, és ideiglenes helyzetük miatt nem éreztek egyértelmű hűséget a belga állam felé, és azt sem hogy a törvényeket feltétlenül be kell tartaniuk, különösen a német megszállás alatt. Van egy olyan feltételezés is, hogy ennek köszönhetően sok zsidó vett részt földalatti ellenállási mozgalmakban és foglalkoztak egymás segítésével és mentésével. Ez magában foglalta a földalatti újságok terjesztését és fegyveres ellenállást is. A legismertebb példa egy Auschwitzba tartó vonat megállítása, és onnan néhány zsidó megmenekítése. Belgiumban mintegy 25 ezer zsidót bújtattak. A németek 34801 zsidót deportáltak el Belgiumból, akik közül 28902-t gyilkoltak meg, a belga zsidóság mintegy 44%-t.
A németeknek nem voltak pontos elképzeléseik Belgiummal kapcsolatban a megszállás után. Mivel a nácik szerint Belgium nem volt német terület, nem is igyekeztek azt a Harmadik Birodalomba bekebelezni. Hitlernek nem voltak határozott tervei Belgiumot illetően, az elképzelései alapján Európában, a háború után létrejövő „új rend”-ben. A pontos tervek hiánya jelentős hatással volt az ottani hatóságok viselkedésére. A megszállás után katonai hatóságot hoztak létre Belgiumban, ami kevésbé volt kegyetlen, mint a más országokban(pl. Hollandiában) működő német civil hatóságok, amelyeket az SS embereivel működtettek. A német hatalom és a többi német hatósági intézmény közötti kapcsolat nagyon összetett volt. Főleg az SS-ről van szó, amelynek mély ideológiai meggyőződése volt és nem hajlott a kompromisszumokra.
1940 májusában, a megszállás után a németek megkezdték zsidóellenes politikájukat, mint ahogy azt tették a többi elfoglalt területen is. Május 31-én két parancsot adtak ki, az egyik hogy kötelező megjelölni minden zsidó üzletet és céget, a másik hogy hivatalos bejelentést kell tenniük vagyonukról és tulajdonaikról. Korlátozták azt az összeget, amit a zsidók havonta kivehettek bankszámláikról, a saját megtakarított pénzükből.
A hatalmi szervek megkezdték a zsidó gyárak árjásítását, valamint követelték a zsidók eltávolítását minden gyár és üzem vezető posztjaiból. Augusztus 29-én korlátozták a zsidók mozgásszabadságát. A négy nagyvárosban volt csak szabad lakniuk, és kijárási tilalmat róttak ki rájuk este 8 és reggel 7 óra között. A későbbiekben zsidó gyerekeket kizárták az iskolákból, valamint tilos lett a zsidóknak elhagyniuk az országot. Egy 1942. márciusi rendelet lehetővé tette kényszermunkák kivetését zsidókra.
Claire Prowizur-Szyper igy beszél a zsidóellenes rendeletekről:
„…-minden zsidónak meg kellett jelennie a városházán, hogy útleveleikbe személyes dokumentumaikra rányomják a „zsidó” bélyeget.
minden zsidó, a legfiatalabbak is sárga csillagot köteles viselni ruhája bal felső részén.
Kijárási tilalom van a zsidók számára esténként 8 órától.
Pár nappal a rendeletek megjelenése után Liberman úr, munkaadóm, az irodájába hivatott és hellyel kínált. (…) Arca komor volt. Aggódónak és nyugtalannak tűnt.
– ‘Prowizur kisasszony, ez a kezdet. Olvassa.’
ֱtnyújtott egy dokumentumot, amelyen a helyi német hatóságok pecsétje volt. Ez állt rajta:
’Minden munkaadónak azonnali hatállyal és mindenfajta végkielégítés nélkül el kell bocsátania minden, zsidó származású dolgozóját.’
Egy másodpercen belül elsötétült szemem előtt a világ .Folytattam az olvasást:
’Az egyedüli zsidók, akik folytathatják munkájukat, azok a munkaadók, a bolt-, üzem-, vagy gyártulajdonosok, aki nem tartja be eme rendeletet, bíróság elé fog állni.’
Liberman úr az asztalra könyökölt, fejét tenyerébe támasztotta és rám nézett. ֹn meg ránéztem. Nem is próbált megbirkózni a helyzettel. Tudta, hogy holnap ő következik soron. A megszálló hatalom csak az első kártyáját játszotta ki egyelőre. Libermannak nem volt mit mondania. Már minden elhangzott.
Ennek ellenére csak beszélt és beszélt. Elmondta, hogy egyévi fizetésemet fogja nekem végkielégítésként nyújtani, és hogy nem könnyű szívvel kéri tőlem hogy másnaptól ne jöjjek dolgozni.” [2]
Az első időkben a belgák teljes apátiával fogadták a zsidóellenes törvényeket. Az 1942-es rendelet azonban, amely a sárga csillag viselésére kötelezte a zsidókat, széleskörű ellenkezést váltott ki az országban, ahogyan azt Paul Delandsheere és Alphonse Ooms következő naplórészletéből is láthatjuk:
July 10th, 1942
“Több zsidót látni az utcákon, mint ahogyan gondoltuk. Egyikük sem próbálja meg elrejteni a csillagot. Hamarosan rájöttek, hogy az identitásuk kötelező és nyilvános felfedése, nem vált ki az emberekből sem megvetést, sem ellenséges érzéseket. Sőt ellenkezőleg, ez az emberekből együttérzést váltott ki feléjük, amikor látták, hogy a zsidók sorsa még az övéknél is rosszabb. Ezzel mindennap szembesülünk.” [3]
Nincs kétség afelől, hogy ez a naplórészlet empátiát mutat a zsidók felé. Meg kell azonban jegyezni, hogy ebben a naplóban, amit 1940-ben kezdtek írni, semmiféle említés nincs a zsidókról egészen addig a napig, amíg azokat a sárga csillag viselésére nem kötelezték. ֱltalában véve azt kell mondani, hogy Belgium lakosai támogatták a németekkel szembeni ellenállást, és a zsidók bujtatását. Meg kell azonban említeni azt is, hogy főképp a szélsőjobboldali szervezetek és a belga hatóságok részéről volt kollaborálás a németekkel. Mivel a Belgiumban lévő német katonai hatalom engedékenyebb volt, mint más helyeken, a zsidók megsegítése könnyebb volt és kevesebb veszéllyel járt.
A belga zsidók helyzete a német megszállás alatt
Az 1941 nyarán lejátszódott árjásítási folyamat a zsidók gazdasági helyzetének összeomlásához vezetett. Brüsszelben és Antwerpenben sok segélyszervezet alakult és a nagy nehézségek ellenére sikerült nekik a belga zsidókat viszonylagosan normális anyagi helyzetben tartaniuk. A zsidó oktatási intézmények és az ifjúsági mozgalmak is folytatták működésüket, legalábbis a deportálásokig. Már említettük, hogy a belga zsidóság legnagyobb része kelet-európai bevándorló volt, mindenféle állampolgári jogok nélkül. j, és ideiglenes helyzetük miatt nem éreztek egyértelmű hűséget a belga állam felé, és azt sem hogy a törvényeket feltétlenül be kell tartaniuk, különösen a német megszállás alatt. Van egy olyan feltételezés is, hogy ennek köszönhetően sok zsidó vett részt földalatti ellenállási mozgalmakban és foglalkoztak egymás segítésével és mentésével. Ez magában foglalta a földalatti újságok terjesztését és fegyveres ellenállást is. A legismertebb példa egy Auschwitzba tartó vonat megállítása, és onnan néhány zsidó megmenekítése. Belgiumban mintegy 25 ezer zsidót bújtattak. A németek 34801 zsidót deportáltak el Belgiumból, akik közül 28902-t gyilkoltak meg, a belga zsidóság mintegy 44%-t.
